And God Give Rock'n Roll to Me
Room of Rock! Ahol ami fekete, az tényleg fekete, ami fehér, tényleg fehér. A kontúrok határozottak és erősek, semmi tétova "hová-is-tartozom" féle árnyalat. Alkotó káosz, tiszta, őszinte, nyers és zajos. És közte? Közte én, szemét módon kitakarva a keresztnél is erősebb, tisztább jelkép, a hathúros jelentős részét. Kitakartam a főszereplőt.. és mégsem
A Gitár, a keverő, a hangfalak, a ROCK ereje eltalált... el nem mondható érzés. Hátamba láthatatlan villámok vágtak, mellkasomat feszítette az energia, míg a csontok recsegni nem kezdtek. talán a következő pillanatban szétrobbanok, darabjaim beterítik a szobát. Na és?! Kit érdekel? A pillanat száz orgazmust hozott egyszerre, tömény fénnyé, hangenergiává változtatta a lelkem. Innentől minden perc ráadás. A tér és az idő jelentését vesztette, az ITT és a MOST tudata kristálytiszta boldogságot hozott. Hangokból, érzésekből kaptam szárnyakat.
Ha nincs tovább, elért minden vég leggyönyörűbbike. Ha nem, olyat kaptam, amit annyian, annyiszor hiába kerestek: A létezés értelmét
Tech: A Szeszgyár-rockkocsmai sorozat egyik jól sikerült képe. Egy napra kölcsönkértem egy rockkocsmát, a berendezésből pedig kialakítottam álmaim szobáját. A fényszabályzót (Dimmer-t) bekötöttem, és öt sima 25 W-os égőt csatoltam rájuk, hosszú kábelekkel. Egyszerre voltak látványelemek, és világítás. Sajna a vállammal pont kitakartam a gitárt, a tökéletes képhez a nyakba akasztható szintit kellett volna a hátam mögé, és a gitárt a látható helyre tenni. Persze utólag könnyű okosnak lenni.
A kép a végleges formáját egy véletlen folytán nyerte el. Betöltöttem, majd inspirácóként ráhúztam egy fényképemulátort (explosure), ami még őrizte egy másik kép sötétítőrétegéhez kikevert beállításaim. Ahogy rászámolta, egyből tudtam: KÉSZ A KÉP! Ennyi!. A szinti feliratát még levettem, de egyébként egyáltalán nem nyúltam többé a képhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése